Halálközeli élményekről

Idézet az Index cikkéből: Birkákba költözik a lelkünk?


"A tudósok a holttesteket és a haldoklókat vizsgálják, hogy elcsíphessék a megszűnés pillanatát, és a halál okára választ találjanak, de legtöbbször csak a részfolyamatokat elemzik, ami nem ad, nem adhat kielégítő választ. A halál értelmezésekor önkéntelenül felmerül, hogy létezik-e túlvilági élet, vagy a testtel együtt minden elpusztul. Ez a kérdés, aminek megválaszolásával közelebb kerülhetnénk a halál megértéséhez. De hogy álljunk neki a kérdés megválaszolásához?...


Megkerestük dr. Susan Blackmore-t, aki az IANDS tanácsadó testületének tagja, egyébként maga is több mint húsz évig foglalkozott a halálközeli élmények vizsgálatával. " 

dr. Susan Blackmore:
"A halálközeli élmények mélyreható, sorsfordító események, de nem a menny vagy pokol tüneményei, és semmi sem hagyja el a fizikai testet, hogy átmenjen a másvilágba. Az alagút, a testenkívüliség, fények és emlékek mind magyarázhatóak azokkal a folyamatokkal, amiket félelem, anoxia, sérülés vagy más trauma okoz az agyban. Sajnos sokan térnek vissza az ilyen élményekből azzal, hogy látták Istent, vagy valamilyen lelket, vagy a túlvilágot, és csak néhányan jutnak túl ezen, és látják be, hogy amit ők gondolnak, az lényegtelen - az univerzum egy, és nincs másik énünk. Ebben az értelemben ez az élmény hasonlít a hagyományos misztikumokhoz, vagy a Zen meditációhoz - nem azért, mert az énünk elhagyja a testet, hanem mert nincs én, ami távozhatna. Így nem is kell félnünk a haláltól, hiszen nincs énünk, ami meghaljon."

Fő irányaink

  1. Vigyük be időtlen értékeinket a társadalomba
  2. Lépjünk túl a nemzeti korlátainkon, hogy egy nemzetközi család legyünk
  3. Mélyítsük el megértésünket a Dharmáról és meditációról
  4. Segítsük hozzá a lényeket, hogy kapcsolatba kerüljenek a buddhizmussal és meditáljanak


Láma Ole Újévi Levele


Legkedvesebb Gyémánt Út Karma Kagyük!

2008-as sikereink, emberi kapcsolataink és aktivitásunk elmélyülése valószínűleg nem voltak meglepőek. Mindeddig jók voltak hozzánk a buddhák, és a streamek folyamatosan összekötöttek minket. A szellemileg szabad országokban – világszerte immár 600 központunkban – ragyogó barátaink határokon túlmutatva osztják meg egymással a Gyémánt Út-módszereket, és mind több ember számára teszik lehetővé, hogy felfedezzék saját gazdagságukat.

Ilyen erőteljes növekedés mellett céljaink tartós megvalósulásához azonban elengedhetetlenül fontos, hogy tisztán tartsuk házunk táját. Ehhez kapcsolódva szeretnélek benneteket emlékeztetni néhány tényre, amelyet könnyen elfelejt mindennapi kritikus tudatunk folyama:

Mi az átadás és az áldás vonala vagyunk, és ennek hatásköre teljes mértékben magába foglalja azon dharmabarátainkat is, akiknek a centrumbeli aktivitását talán mi fogjuk folytatni az elkövetkező években. Bár nem szándékozunk minden tulajdonságukat átvenni, mint ahogyan Milarépa tette ezt Marpával, az ő megvilágosodott elődjével, és talán kevesebbszer is dicsérjük majd őket, mégis feltétlenül szükséges a barátság, a megbecsülés, és a munkájukért kapott köszönet. Ezek az érzésekelőfeltételei annak, hogy a saját munkánk örömet és érdemeket hozzon, valamint biztosítsa azt, hogy később majd hatékonyan adjuk át a felelősséget másoknak. Olyan ez, mint egy jól ismert svájci cég reklámja. Az ember nem birtokolja a karóráját, csupán örömét leli benne mindaddig, míg tovább nem adja a következő hálás generációnak.


Ezért igen csak ajánlott az áldás áramlatában maradni azáltal, hogy megtartjuk a jó stílust a megbeszéléseinken, és akkor is, amikor egymásról beszélünk. Mint tudjuk, lényegiségét tekintve minden lény buddha, csak még nem érték el a célt, de a centrumban a barátaink tudatosan dolgoznak azért, hogy elérjék ezt. Együtt meditáltok, bódhiszattvaígéreteket tesztek, közösen vesztek részt beavatásokon. Ráadásul csak a megszabadulás után látjuk a világot az érzelmek fátylai nélkül, és a megvilágosodásig nem szabadul meg a tudatunk az elképzelések korlátaitól. Így bizonyosak lehetünk afelől, hogy minden megítélésünk némileg hibás lesz.

Mivel minden barátunk idealizmusból, nem pedig pénzért dolgozik, el kell kerülnünk a zajos, sokszor faragatlan vitákat, amelyek általában előfordulnak az ilyen demokratikus megbeszéléseken. Ha kritikus kérdések merülnek fel, először nézzük meg azt, hogy az illetők hogyan vannak jelen a központban, és milyen mértékben vállalnak ott felelősséget. A másik dolog, amit meg kell néznünk, hogy milyen történelmi gyökerekkel rendelkeznek a fejlődésükben, és hogy utaztak-e velünk. Ezek az emberek ismerik a nézeteinket, az információ és a tapasztalat hordozói, tudásuk képezi aktivitásunk alapját. Ha nem foglalkozunk azokkal, akik szeretnek beszélni, de keveset tudnak, és nem vesznek részt a dolgokban, lehetőségünk nyílik az intelligens kicserélődésre. Ezáltal mindenki osztozhat a felhalmozott tapasztalatokban és felismerésekben, és tanulhat a hibákból és az elszalasztott lehetőségekből. Mivel ilyen fejlődést nem lehet felforrósodott légkörben és sértődött beszéddel elérni, a kicserélődés stílusa rendkívül fontos.
A rossz stílus megnyilvánulásai elűzik a buddhákat, de eddig ezt nem nagyon kellett felhoznom. Kicsik voltunk, és pár személyes hívás megvédte a barátainkat. Gyors fejlődésünknek köszönhetően azonban rendkívül fontossá vált ennek megértése:

A Gyémánt Úton, amikor a dharmabarátaink ellen fordulunk, fontos kapcsolatokat szakítunk meg, kiesünk a vonal áldásának áramlatából, és rengeteg beavatás és meditáció érdemeit tesszük tönkre. Egy tibeti közmondás ezt így fejezi ki: a végső úton az azonosulás felé (értsd: a vonalunkkal) olyanok vagyunk, mint egy kígyó egy csőben. Gyorsan haladunk felfelé, de semmiképpen sem hagyhatjuk, hogy visszaessünk. Ez olyan következményekkel járna, amelyekbe bele sem szeretnénk gondolni.

Ezért élvezzünk a vonal időtlen bölcsességét, és bármely érdemet, amelyet számos friss tudatban halmozunk fel. Ünnepeljük a számtalan különleges tulajdonságot, és az előző és jelenlegi tanítóink és példaképeink tapasztalatait, amelyek két és félezer éve nyitnak kaput e tulajdonságok gazdagságára. Amikor észrevették, hogy a tanítvány készen áll arra, hogy jól vigye tovább a munkájukat, mindig továbbadták a felelősséget, így teszik ezt manapság is, de mindig ajándékként adták, és csak akkor, ha azt érezték, hogy a következő befogadó már felkészült. Ha azáltal teszünk szert az átadásra, hogy kierőszakoljuk azt, az mindig azt jelenti, hogy megtörjük az átadást, hacsak nem valami különleges eset teszi ezt szükségessé.

Így van egy érzés, mely minden mást megszabadít: a hála és nyitottság a Buddha és az idealista barátaink iránt mindig működik. A Gyémánt Út-módszerek minden fátylat felolvasztanak, és minden tökéletességet megadnak nekünk, ha ügyesen használjuk azokat. Minden krízis ellenére vagy okán, nagyban növekedjen ez a megértés 2009-ben. Ezáltal időtlen értékeink váljanak menedékké sokak számára.

Ezért kérlek Titeket, hogy meditáljatok, és tartsátok meg a legmagasabb szintű látásmódot, amikor csak lehetséges.

Legjobb kívánságaink az elkövetkező évre a segítő barátok egyre növekvő csoportjától is.

Caty és Ole az Európa Centrumból

Copyright © Buddhizmusma - Olvasóterem